Korábban írtam, hogy soha nem voltam pártnak tagja, így azt sem tudtam hogyan veszik fel az embereket. A Momentumnál személyes beszélgetésen kellett részt vennem. Rendesen izgultam, mert nem tudtam mire kíváncsiak. Azt viszont tudtam, hogy fiatalokból áll a szervezet, de még így is meglepődtem az interjúztatóm korán, aki szerintem a fiam is lehetne.
Végül egy egészen jó hangulatú beszélgetés lett belőle, ahol elhangzott a kérdés, hogy szeretnék-e egyéni képviselőjelölt lenni. Én határozottan mondtam, hogy nem, nem ezért jelentkeztem, igazából eszembe sem jutott.
Később kaptam egy e-mailt, hogy felvettek. A helyi alapszervezet megalakulására még várni kellett, de abban már vállaltam tisztséget. A mai viszonyok között nem mindenki tudja vagy meri felvállalni ezt, vagy akár csak a párttagságot. Képviselőjelöltnek lenni még nagyobb kihívás, még nagyobb támadási felületet adhat. Én abban a "szerencsés" helyzetben voltam, hogy nem volt munkaviszonyom, így nem éreztem, hogy a család megélhetését teszem kockára a politikai szerepvállalással. Ezért jelentkeztem a lakhelyem szerinti választási körzet országgyűlési képviselőjelöltjének.
Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de nem egyik napról a másikra történt mindez, sok tépelődés volt a döntések mögött.
