Közeledik Húsvét, a nyulak ideje. Ilyenkor sokan gondolják, hogy mennyire örülne a gyerekük egy cuki, puha kis nyuszinak, akit lehet ölelgetni, simogatni. Ha ez a cél, inkább a plüss változatot ajánlom. A nyuszisimogatókban is többnyire rettegő, sokkban lévő egyedek vannak.

Élő állat tartása felelősséggel jár, és nem csak egy hétre, hanem évekre. Nagyon sok állatot dobnak ki az ünnepek után, mert kiderül, hogy a kis cuki nyuszit nem csak etetni kell, de pisil, bogyózik és rág és rág és rág. Előfordul, hogy valaki úgy gondolja, hogy ketrec nélkül is lehet tartani a lakásban, és amikor már nagyon sok kárt tett megszabadul tőle. Így került hozzánk Nyunyó 4 éve, miután egy bérelt lakást tönkretett, ezért kidobták. Mára már nem pici és nem ölelgetni való. Később fogadtunk örökbe neki társakat a BUNNY RESCUE, Első Nyúlmentő Alapítványtól mert alapvetően társas lények. Ők mind házi nyulak, és szabadon élnek a kertünkben nyúlhoz méltó életet. Egyetlen dolog, amihez ragaszkodom minden állatunk tekintetében, az ivartalanítás. Azt gondolom ezt magyarázni sem kell, hogy mi lenne itt, ha ez nem történt volna meg az egy bak és két nőstény leosztásban. Továbbá fontosnak tartom, hogy az állat a saját fajának illetve ha van saját fajtájának megfelelő körülmények között éljen. 
Bár nagyon vicces mikor házi kedvenceket beöltöztetnek mindenféle maskarába, de kicsi az esélye, hogy ezt ők önként csinálják és tetszik nekik. Sokan mondják, hogy szeretik az állatokat, de némi tisztelet és önmérséklet sem árt. Attól, hogy valamit megtehetünk nem kell hogy meg is tegyük. 

A havas kerti táj ellenére megjelentek a tavasz jelei a házunkban. Jönnek a hangyák! Nem tudok mit kezdeni velük, összesöpröm őket aztán irány a kert. Majd némi piretrin az útjukba, szegletekbe, sarkokba. Erre nincs jobb megoldásom pillanatnyilag. 

Amennyire tőlem telik, nem pusztítok még rovarokat sem.

Majdnem két éve, a nyaralásból hazatérve vettem észre hogy a teraszunk alatt egy-egy darázs szállingózik. Először  füstölővel próbáltam őket távol tartani, de hajthatatlanok voltak. Elég kellemetlen volt a felismerés, hogy beköltöztek egy zsák száraz aprófa közé. Pánikszerűen rohantam darázsirtót venni és terveztem, hogy mikor és hogyan semmisítem meg a kolóniát. Kicsit higgadtabban végiggondoltam, hogy ezek nem azok az agresszív darazsak és mintha kisebbek is lennének, így elkezdtem kutakodni a neten, hiszen a google nekem is a barátom. Nem sikerült azonosítanom a fajt, de sokat segített egy hasonló vagy talán pont ez az oldal a döntésben, hogy nem pusztítom el őket.
http://www.zoobudapest.com/uploads/articles/91/file/Rovarbarat_Kert.pdf

Mikor besötétedett beöltöztem: gumicsizma, esőkabát, sapka, kesztyű, kendő az arcomra plusz védőszemüveg. (Utólag sajnálom, hogy nem fényképeztem le.) A sötétre nem az idétlen öltözetem elrejtése miatt volt szükség, hanem akkor vannak "otthon" a darazsak. Összeszedtem a bátorságom és egy bottal kirántottam az egyik, majd a másik fás zsákot, és húztam a kert egy félreeső végébe. Zúgolódott rendesen a társaság én meg rohantam be a házba miután átköltöztettem őket. Másnap láttam hogy egy-egy repül ki majd be a zsákba, úgyhogy a művelet sikeres volt.

Volt bennem némi aggodalom, hogy mi lesz ha a macskáink vagy a nyulaink találkoznak a fullánkos kis kertlakókkal, de nem történt semmi. Mi sem mentünk oda, csak néha a fűnyíróval kanyarodtam arra, de nem foglalkoztak velem. Úgyhogy szépen telt a nyár és a teraszunk közelébe sem jöttek. Mikor a nyulaknak tettem ki dinnyehéjat azon sem láttam belőlük. Úgyhogy örülök, hogy megkíméltem az életüket, mert valami funkciójuk nekik is van a biológiai körforgásban. Nem feltétlenül az, hogy minket bosszantsanak.

Egy éve búcsúztunk el Cicótól.

Visszagondolva, hogy hogyan és mikor került hozzánk ... 
A fiam még csak hét hónapos volt, de nagyon szerettem volna Merci macskánk mellé egy védelmező társat. Egyszer a Fressnapf hirdetőtábláján láttam meg a képet, és rögtön megtetszett: kandúr, a becsült kora 3 év, és a kinézete olyan impozáns, költözés miatt kerestek neki új gazdát. Felhívtam a megadott számot, megbeszéltük hogy elmegyünk egy találkozóra. A panellakásban a családnál egy kutyus fogadott, de hívogatásra Ő is előjött, és megtisztelt minket a jelenlétével. Mi örömmel vállaltuk, hogy gazdái leszünk, a háziak pedig örültek, hogy jó helyre kerül.
Pár nappal később hoztuk el, és az első út az orvoshoz vezetett ivartalanításra. Miután magához tért elbújt, napokig nem láttuk a lakásban,  de az alomtálcát használta és a kaja is fogyott. Gondoltuk, előbb-utóbb csak előjön. 

Telt múlt az idő és Cicó beilleszkedett a családba. Nem feküdt a fiamra alvás közben (ezzel riogatják a macskás várandós nőket), bár az ágyába sokszor bekucorodott mellé. Soha nem karmolta, vagy harapta meg, pedig nem volt egy kimondottan barátságos cica. Azért a gyerekeim is úgy neveltem, hogy tartsuk tiszteletben az állatokat, de valahogy lett egy fénykép, ahogy a fiam fekszik rajta.

Bár panellakásban élt korábban, miután megismerte a kinti világot hajthatatlan volt, ha ki akart menni, nem hagyott minket békén. Nyáron viszont sokszor kint is aludt a teraszon. Vadászni is láttam, illetve azt, ahogy egy élettelen egérrel játszott. És rendesen védte a "birtokát" a betolakodóktól. Igazi házi tigris lett belőle. Összességében boldog, macskához méltó élete volt, amiből 9-et velünk töltött.

Utólag azt gondolom elég merész döntés volt kisbaba mellé egy ismeretlen, felnőtt macskát befogadni, de nincs mit megbánnom. 

Szerettem volna többet írni, de egyszerűen nincs rá időm.

Olvasok, rohanok, megint olvasok, szervezkedek, gyerekeimet csekkolom, előadásra megyek és a többi. Közben csak eljött a tavasz és a  kertben is lenne tennivaló. Fogom a fejem és meregetem a szemem, hogy mit műveltek a nyulak. 

Tavalyelőtt ősszel egy rakat tulipánhagymát szereztem be, de félve a pockoktól, amik megeszik, szép nagy cserepekbe ültettem őket. Az edényeket  aztán a ház körül raktam le, és izgatottam vártam a tavaszt. Elkezdtek kibújni a hajtások, de rögtön le is rágta valami. Na ekkor letakartam illetve a többit felcipeltem a ház körüli teraszokra. És ekkor is láttam, hogy napról napra egyre kevesebb a zöld, mert valami megeszi. Nem értettem mi történik, csak azzal szembesültem hogy tulipánból azokban a cserepekben maradt, amik a "forgalmasabb" teraszainkon voltak. De hatalmas, no azért nem nyúlméretű, lyukakat is találtam a kertben itt-ott. Ez erősítette meg sokáig a pocok elméletemet  is.

Aztán már nyár volt, mikor hallottam a dolgozószoba ajtaján valami furcsa matatást. Kint, legnagyobb meglepetésemre, Nyunyóval találkoztam. Ezek szerint nyugodtam felmennek a lépcsőkön, ha nem látjuk őket! Így aztán a tulipánok tavalyi fogyatkozásai is más fénybe kerültek.
Idén teljesen elfelejtettem, hogy a cserepek védtelenül állnak a kertben, és a nyulaink meg is találták az előbújni igyekező virágokat. 

De a hóvirágot legalább nem szeretik, így azok gyönyörűen virítanak.

Az országgyűlési képviselő (röviden OEVK) jelöltségre azért jelentkeztem, mert van egy kép az emberekben, hogy milyen egy politikus, és ezen szeretnék változtatni. Sajnos ma az első szó, ami eszébe jut egy választónak, az a lopás, de a hazudozás sem marad le. Én annak idején azt írtam, hogy a tisztesség, a megbízhatóság, a közösség érdekeinek az egyéni érdekek fölé helyezése, kompromisszumképesség és racionális gondolkodás a legfontosabb.

Nagyon sok indulat van bennem, amiatt amit látok, például hogy az emberek mennyire szeretik ha becsapják őket. Normál esetben képtelenség, hogy valaki mindenből naprakész legyen, mindent tudjon, hacsak nem google-nak hívják. De egy politikusnál hibának állítják be, ha nem tud rögtön válaszolni egy neki váratlanul feltett kérdésre. Tehát elvárjuk hogy mondjon valamit, még akkor is ha az nem igaz, de az sem baj, ha másról beszél, csak mozogjon a szája. Nem a tartalomra figyelünk, hanem a formára. Ugyanígy van ez a kampány nyitányában az ígéretekkel. Tátott szájjal hallgatják, ha valaki tejjel-mézzel folyó kánaánt ígér, de ha valaki a valóság talaján maradva beszél, az elfogadhatatlan. Ugyanezek az emberek csodálkoznak, ha nem lesznek paradicsomi állapotok a választások másnapján, de még évek múltán sem. 

Ideje lenne felébredni!

Az utcán mikor emberekkel próbálok beszélni, sokan legyintenek hogy őket nem érdekli, nem foglalkoznak politikával. És úgy általában szavazni sem járnak el. De azért sokan elégedetlenek, nem tetszik neki ez vagy az. Mit lehet erre mondani? Hagyják, hogy a fejük felett döntsenek róluk, de nélkülük.

Péterfi Judit Privátszféra műsorában, Ceglédi Zoltán politikai elemző egy percben elmondja a lényeget (kb 2:30 -tól).

 Aki nem megy el szavazni, lemond arról a lehetőségről, hogy beleszóljon az életét meghatározó keretekbe.

Vannak akik nem ismerik a pártokat, sem a programjukat - ha egyáltalán van. Erre csak az lehet a válasz, hogy tájékozódni kell. Mint ahogy az ember vásárlás előtt is körülnéz, hogy mit, hol érdemes venni. Csak ebben az esetben nem tíz, száz vagy ezer forint lehet a különbség, hanem állampolgáronként több százezer vagy millió. Olyan hosszú távú elkötelezettségek, amiket még unokáink is fizetni fognak, mint például a Paks 2-es beruházás, vagy a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása.

Most két macskánk van, és időnként felmerül hogy milyen jó lenne, ha lenne még egy, mondjuk egy kis vörös.

Ennek kapcsán nézegettem a hirdetéseket, bár elveim ellen való pénzért venni macskát, mikor annyi szerencsétlen gazdátlan van. Vöröset nem is találtam, viszont azok a hirdetési szövegek amiket olvastam, fájdalmasan gyönyörűek. Persze lehetnek elírások, kisebb nyelvtani hibák, vagy csak a fajta nevének nem ismerete, de amikor a google fordítójával átírt szöveg a hirdetés, az valami csodálatos. Itt sokszor több tízezer vagy akár százezer forintos macskákról beszélünk. Nem is értem, hogy lehet értelmes párbeszédet folytatni így a hirdetővel. Nem tudom ezek valós hirdetések-e egyáltalán, némelyik olyan szürreális. 

"Mindkettőnek nagyon rövid lábai vannak, és az én származom, szuper barátságos és vidám kiscicák."

"Az öt fős alomból már csak a két fiú és két lányok várja új családját."

"Eladó a képen látható gyönyörű ivaros kandúr swings házi kopasz cica."

"Férfi és női brit rövidszőrű macskák örökbe fogadhatóak."

" teljesen elválasztott alom képzett karcolás utáni képzett. wormed a mai napig. emelt családi otthon a kutyák és a gyerekek . Most már készen a jó otthon csak."

"A cica regisztrált és származási bizonyítvány. Teljesen vakcinázni fognak egy állat-kártyával, mikroszúrással, a vetéllyel kétszer ellenőrzik 9 és 12 hetes korban, wormed, alom képzett, táplálják csak a minőségi élelmiszerek keres örökké otthonok a gyönyörű kiscicák bajnok és nagy bajnok törzskönyvben. Csak háziállatok"

"A kiscicákat regisztrálták, aprították, beoltották és beperzselték. A régebbi családok bajnokai közül sok. A cica fajtiszta. Jól képzett otthon"

"A kiscicákat regisztrálták, aprították, beoltották és beperzselték."

"Ezek a kiscicák keresik örök otthonunkat, szépségünket. A kutyákkal és más macskákkal nagyon jól szocializálódtak, emberek és gyerekek. Ők voltak, felemeltek lábat, otthonunkat, és nagyon elkényeztettek."

"Gyönyörű orosz kék kiscicák készen állnak mai örök otthonukra. Ők jönnek, otthont adnak neked, kipattogtak és az első kiskutya lövések és védőoltások."

"Skót kancsók állnak rendelkezésre, és 2 férfi és 1 női kiscica. Minden tiszta skót flod kiscicát. Kiscicák képzettek, és első lövések. "

"A cica állatvírus, vakcinák és nagyon jól szocializált."

"Annyira édesek és nagyon jó állapotban vannak, hogy minden papírjuk van, beadják az injekciót. Ők a törzskönyvvel együtt fognak járni."