Hogy jött a politika az életembe? Szerintem mindenkiét átszövi, csak lehet hogy nem akar róla tudomást venni. Az hogy mennyi áfát fizetünk, mennyi a családi pótlék, vasárnap nyitva vannak-e boltok, és még sorolhatnám, mind ide tartozik. Persze jobb estben szakmai érvek alapján dőlnek el ezek a kérdések.

Engem már jó ideje nagyon sok dolog zavart, viszont csak tehetetlen dühöt éreztem és nem láttam lehetőséget a változtatásra, persze el lehet menni ha nem tetszik, mint ahogy ezt tették már több százezren. A választásokra tudatos állampolgárként mindig elmentem, és többször is fogcsikorgatva húztam az x-et, a legkisebb rosszra. 

Aztán tavaly találkoztam a NOlimpia kampánnyal. (Tudom, hogy sok sportszerető ember nagy álma, hogy hazánk is otthon adjon egy ilyen rangos sporteseménynek. Én is szeretek álmodozni, de az látszott, hogy ennek semmi realitása, mert azon kívül hogy nagyon drága, a megvalósítására fordítandó pénz máshol kötne ki, a jelenlegi rendszert mintájára.) Láttam, hogy ez a csapat fiatal, jól szervezett, a kommunikációjának a stílusa feszegeti a határokat, de csak annyira amennyire az ember felkapja a fejét. Szimpatikus volt, hogy tiszta lappal kezdtek, nem pedig több pártot megjárt, levitézlett arcokat láttam.

Mindezek ellenére vívódtam, hogy jelentkezzek-e, mert soha nem voltam semmilyen pártnak a tagja. Végül úgy éreztem eljött az idő, hogy fotelforradalmárból valódi cselekvő állampolgár legyek, mert patetikusan hangzik, de a jövőnk a tét, a gyerekeink jövője.