Közeledik Húsvét, a nyulak ideje. Ilyenkor sokan gondolják, hogy mennyire örülne a gyerekük egy cuki, puha kis nyuszinak, akit lehet ölelgetni, simogatni. Ha ez a cél, inkább a plüss változatot ajánlom. A nyuszisimogatókban is többnyire rettegő, sokkban lévő egyedek vannak.

Élő állat tartása felelősséggel jár, és nem csak egy hétre, hanem évekre. Nagyon sok állatot dobnak ki az ünnepek után, mert kiderül, hogy a kis cuki nyuszit nem csak etetni kell, de pisil, bogyózik és rág és rág és rág. Előfordul, hogy valaki úgy gondolja, hogy ketrec nélkül is lehet tartani a lakásban, és amikor már nagyon sok kárt tett megszabadul tőle. Így került hozzánk Nyunyó 4 éve, miután egy bérelt lakást tönkretett, ezért kidobták. Mára már nem pici és nem ölelgetni való. Később fogadtunk örökbe neki társakat a BUNNY RESCUE, Első Nyúlmentő Alapítványtól mert alapvetően társas lények. Ők mind házi nyulak, és szabadon élnek a kertünkben nyúlhoz méltó életet. Egyetlen dolog, amihez ragaszkodom minden állatunk tekintetében, az ivartalanítás. Azt gondolom ezt magyarázni sem kell, hogy mi lenne itt, ha ez nem történt volna meg az egy bak és két nőstény leosztásban. Továbbá fontosnak tartom, hogy az állat a saját fajának illetve ha van saját fajtájának megfelelő körülmények között éljen. 
Bár nagyon vicces mikor házi kedvenceket beöltöztetnek mindenféle maskarába, de kicsi az esélye, hogy ezt ők önként csinálják és tetszik nekik. Sokan mondják, hogy szeretik az állatokat, de némi tisztelet és önmérséklet sem árt. Attól, hogy valamit megtehetünk nem kell hogy meg is tegyük.